hétfő, 24 febr. 2020
 
 
Siklódi népviselet és szőttesek PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Administrator   
2010. december 15. szerda, 22:55

Siklód a régi udvarhelyszéki falvak közül ma is az, ahol az ősi népviseletet szeretettel őrzik. A textíliák anyagában történt változás befolyásolja a viselet anyagát, de a régi formákhoz való ragaszkodás még ma is él. A régi szőttesanyagból készült női ruhadarabok anyáról leányra szállva elég szép számmal találhatók. Igen szép háziszőttesanyag volt a „borgoszőttes, ormószőttes és színirejáró”.

A bogos és ormószőttesanyagból készült szoknyáknak szép az esése s a rája alkalmazott gyöngydísz az alak kecsességét emeli.

 

A siklódi női viseletnek éppen a kecsességre való törekedés egyik fő jellemzője. A szoknya hosszú szabása nyúlánkká teszi az alakot azzal is, hogy alsó harmadában toldott és sűrűbben ráncolt. A derék felett a felső testre simuló feszes lájbi pedig szépen fejezi be a test nyúlánkká tételét. A rététes bársony és gyöngydíszítés szépen emeli ki a felsőtest idomait. Különösen szépen hat a lányoknál ez a nyúlánk kecsesség, akiknek két ágba font, szalaggal átkötött és hátravetett hajfonatuk még fokozza a hatást. A szőttes és húzott nyakú, vagy kihajtott nyakú ingek a nyak vonalát keretezik szépen. Az életkorok szerinti viselet itt is a színeken alapozódik. Idősebb korban, mint általában egyebütt is, a sötét színek dominálnak. A szoknya szabásformáinak másik jellegzetessége a berakott, vagy lerakott vasalt szoknya. Ha gyapjúszőttesből is készítik a szoknyát, akkor sem veszít az alak a kecsességéből. Ez esetben a far domborúsága hangsúlyozottabbá válik, amit viszont ellensúlyoz a szoknya alsó részének könnyebb lebegése. A viselet jellegzetes darabjai közé tartoznak a leszorított derekú, magas nyakú, és övön alul szabadon eső blúzok. Idősebbeknél és különösebben a régebbi években általános viseleti darab volt a „vizitke” testhez simuló, vastagabb anyagból, háziszőttes, vagy gyári posztóból készült kabátka, aminek magas, egyenes nyakát és gombolódó részeit plüssel szegélyezték. A téli viselethez tartozik a meleg posztókendő, vagy vállkendő.

A fejre régebben főkötőt tettek. Különösen szépek voltak a menyasszonyi főkötők. Kedves darabja a viseletnek a lerakott kötény. Régebben a háziszőttes ruhához színes, hímzett- virágos kötényeket viseltek. Ennek viselete újabban megint terjed. A gyári anyagból készült ruhákhoz azonban a színes, virágos textíliákból készült lerakott selyemkötények a kedveltebbek, amit műcsipkével szegélyeznek. Egy-egy lánynak, asszonynak több köténye is van egy-egy ruhához.

A nők régebben lágyszárú, piros szárszélű, karcsú sarkú csizmát hordtak. Ma már a kivágott sarkú cipő és a selyemharisnya járja. Hangulatosak a kivarrott, kötött csipkésszélű zsebkendők is, amelyekre a lányok szerelmük kifejezőjeként bájos, rímes csengésű mondatocskákat varrnak.

A férfi viselete itt is a harisnyából, ujjasból, lájbiból áll. A fiatalabbak a zsinóros, váradi kockás szőttes lájbit hordják a”fenyőfaágas„ inggel. A kalap méregzöld színű. A téli viselethez tartozott régebb a házi posztóból készített és rátétes posztószélydíszes szokmány.A lábbelik közül már csak elvétve láthatók az oldalvarrásos keményszárú és elől magas huszárkivágással díszített csizmák.

A siklódi népművészet művelésében az asszonyok is kivették részüket. A bogos, hímes, színirejáró, kockás és ormos szőteményeket gazdag változatban készítették. Igazi területe azonban a nők művészkedő hajlamának a varrottasok voltak, s ezek közül is a párnafejek, ferékaljfejek, rúdra valók és a temetéseknél alkalmazott ravatalterítők. A hímzések mind keresztöltésesek. Színük piros és kék, vagy ezeknek együttes alkalmazása. Ezek a keresztöltéses varrottasok a székely hímzések legrégibb csoportjába tartoznak megfogalmazásuk, színük, szerkezetük és kivitelük tekintetében is. Évszámos darabok nincsenek, de más hímzőterületek alakulástörténetének egybevételével bizonyosra vehető, hogy a siklódi keresztöltéses darabok a legrégebbi székely mintakincs csoportjába tartoznak. Kidolgozásuk aprólékos. Térkitöltésükben a zsúfolt felületeket általában kerülik, habár van néha olyan darab is, amelyben nagyobb egyöntetű felületeket szerkesztenek. Valamennyi hímzésminta egyezik abban, hogy hosszirányban a végtelenségig folytatható. E varrottasoknak is egyik fő jellemzője a széles középmintacsík a két oldalon fent és lent egy-egy azonos mintájú szegély a „mesterke”. A középmintát a szegélyező mesterkétől egy-egy keskeny vonal választja el. Vannak darabok, amelyeknél a mesterke el is marad, vagy csak az egyik oldalon van kiképezve. A mintakincs legnagyobb részét a mértanias minták teszik ki. Minden valószínűség szerint csak szőttesminták nyomain keletkeztek. Szépek a hímzett-szőttes párna és derékaljfejek is.” (dr. Molnár István muzeológus)


Módosítás dátuma: 2011. február 17. csütörtök, 11:06